TATÁR SZILVI

A róna mása visszanéz…

“Smaragdzöld mezőn szétterül aranyszíne a napnak, pipacsok vörös bársonya áldoz a pillanatnak. Szél lebben, fennen gólya száll tenger hullámú égen. Nyárfák sudárja út tövén táncol a kósza szélben. Lebeg a lég, remegve lép, hullámát szerte szórja. Tükrén mereng a nagy világ, – valóság másolója. A róna mása visszanéz, tótágast áll a réten: Az van itt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!