Szuperkedd – Az állás – a testtartás

Ma indul útjára egy sorozat, ami arról fog szólni, hogyan ronthatjuk el életünket apró hanyag tartásunkkal és hogyan javíthatjuk meg, tehetjük azt komfortosabbá.

Az első részben egy borzasztóan egyszerű dologról fogok írni. 

Nézd meg, hogy állsz!

Az életben nagy szükségünk van az állásra, mi vagyunk a homo erectus, sőt, a homo sapiens sapiens, tehát nemcsak felegyenesedtünk, de okosak és bölcsek is vagyunk, gondolkodjunk tehát!

Állunk a konyhában, a buszmegállóban, a kapuban (a szomszédasszonnyal fél órája tartó “egy percem van” beszélgetés közben), vérvételre várva, gyerekre várva edzés után… Egyik lábunkról a másikra helyezkedünk, kitoljuk a csípőnket, oldalra, előre, falnak dőlünk… Ha sokat kell ácsorogni, akkor egy idő után nagyon kényelmetlen.

Mit csinál az ember valójában, amikor áll?

Aktivizálja az antigravitációs izmait, könnyen végig lehet gondolni, hogy minden olyan izom, amely ahhoz kell, hogy ne legyünk rongybabák, egész nap dolgozik. Amikor fáradunk, akkor elkezdenek fáradni ezek az izmok, és nagy mázli, hogy a gerincünk úgy van “megcsinálva”, hogy ha borzasztó hanyagul tartjuk magunkat, akkor sem csuklunk össze. Persze, egy idő után próbál a szervezet jelzéseket adni, hogy valami nem stimmel. Először csak sutyorog, majd kicsit határozottabban ránk szól, és ha erre sem reagálunk, akkor ordítozni kezd.

A derékfájás, hátfájás, csípő- és térdfájdalom mind-mind árulkodó jel. Ne dőljünk be annak, hogy már nagyanyánknak is fájt a dereka, ez nálunk családi vonás… vagy térdfájós vagyok, nincs mit tenni. Ilyen nincs. Nyilván vannak genetikai adottságok, lehetnek örökölt alkatok, betegségek, de azt gondolom, hogy minden ember a lehető legjobb esélyekkel születik a világra, (akik betegen születnek, nekik az a lehető legjobb), és vigyázni kell mindenkinek a gyermekére és magára, hogy ezeket az esélyeket az évek múlásával a lehető legkevésbé rontsa.

Az én édesanyám egy olyan gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami általában férfiágon öröklődik. Az ő roppant pechje, hogy Bechterew-es lett, és az én utamat ez annyiban befolyásolta, hogy ezt a hivatást választottam.  Úgy nőttem föl, hogy az anyukám fájdalmait figyeltem, de a gyógyulásba vetett hite és akaratereje tette, hogy a mai napig kapál (megjegyzem, ezt pont nem támogatom 🙂 ), pedig már a negyvenes éveiben leszázalékolták és felvázolták neki, hogy a csigolyái összecsontosodásával hajlott hátú anyóka lesz, aki egyáltalán nem fog tudni mozogni.

Nem lett hajlott hátú anyóka, tornázott és küzdött, hogy minél jobban lassítsa a folyamatot.

Rengeteg dolgot tehetünk állás közben is, amivel meghosszabbíthatjuk az álló-képességünket és akár az életünket is, de ami még ennél is sürgősebb, komfortosabbá tehetjük mindennapjainkat.

• Ha sokat viselünk magassarkú cipőt, az íróasztalnál ülve vagy esténként hazaérve görgessünk golflabdát a talpunk alatt. Ezzel megnyúlik a hátsó fascialánc, amely az Achilles-ín és azáltal a vádli feszességének enyhítését segíti elő, illetve fellélegeznek a talp izmai. Nyújtsuk a vádlit. Hálás lesz.
• Állás közben apró medencebillentésekkel szórakoztathatjuk magunkat, észre sem fogják venni a megállóban. Csípőszéles terpesz. térdkalácsok felhúzása -> comb feszítése, farizom feszítés, hasfal feszítés (köldöknél). Közben nagy levegővétel tüdőre. Ez az ún. elongálás csodákra képes: serkenti a vérkeringést, növeli a testtudatot, magabiztosságot és szabad légzést biztosít. 🙂
• Ha már ácsorogni kell, igyekezzünk mindkét lábunkon egyformán állni. Pici terpesz, mint a biztonsági őrök. Ha mindig az egyik lábunkon állunk, az bizony  egy csomó fájdalomhoz vezethet, ugyanúgy, ahogy a csak egyik oldalon hordott táska vagy a csípőre tett kisbaba. A medence oldalra billenésével az egyik oldalon folyton nyújtjuk az izmokat, a másik oldalon meg folyamatosan feszítjük őket. Ettől nemcsak a derék, de a csípő, a térd és a boka sem áll jól, sőt a vállak és a fej sem. Mivel az egész tartásunk oldalra kibillen, a fejünk pedig a horizontot keresi (ugyanúgy, ahogy a hanyag tartásnál, ha görbe a hát, és beesik a mellkas, akkor is csak előre akarunk nézni, és a nyaki izmokat stresszeljük hátulról), így a fejünk is elbillen. 

Összességében azt tanácsolnám, hogy mindig figyeld a tested, nézegesd a tükörben nemcsak a ruhát, amit épp felveszel, hanem hogy hogy áll rajtad. Sokkal szebb az egyenes tartású ember. Nem tűnsz beképzeltnek, ha inkább felfelé nézel, mint lefelé, nem tűnik esettnek, ha megpróbálod kihúzni magad, és úgy elindulni vagy megállni. Néha, amikor érzed, hogy fáradsz, nyugodtan, kulcsold össze a kezed a hátad mögött és kicsit told ki a mellkasod, mozgasd át a vállad (vállkörzések). Közeledik az év vége, egyre nagyobb lesz a nyomás, és ezt a testtartásod ismegérzi. Próbáld kompenzálni, keresgélj a magasabb polcokon, nyújtózkodj legfelső felé, jó tipp, hogy a nadrágod szíját egy lyukkal beljebb csatolod, és máris nem tudod elhagyni magad.

Szeresd a tested, vigyázz magadra!

Jövő héten az üléssel folytatjuk.

(fotók: pinterest.com, http://www.theglobeandmail.com/)