1.0TATÁR SZILVIhttps://tatarszilvi.cafeblog.huTatár Szilvihttps://tatarszilvi.cafeblog.hu/author/szlamaszilvi/<div style="text-align: center"><br /></div>Csodálatos dolog történt a múlt héten. Egy éve kezdtem el a nordic walkingot, egy fantasztikus hajcsár az edzőm, Kristály Zita, természetesen székely (a javából).<div>Kicsit messze van az a Veresegyház, meg hát ha az ember dombok és erdők mellett lakik, mért menjen messzire. A technikát elsajátítottam, kellőképpen beleszerettem az erdőbe, a gyaloglásba, (májusban letoltam a Kinizsi 40-et, mintegy megkoronázva az első tanévet), és elkezdtem kérdezgetni kosdi ismerőseimet, nincs-e kedvük velem jönni az erdőbe, egyedül nem jó, de csapattal szívesen elindulnék.</div><span></span><div><div style="text-align: center"><span><br /></span></div><div>Erre jelentkeztek öten ! Hú mondom, ez tök jó, na de hányan fognak ebből eljönni????</div><div>Hát kiderült, hogy mindenki !</div><div>A folytatást nagyon várom, a kezdő lelkesedés még bennük van, remélem, nem fogy el. Kértem kölcsön botokat, fizetünk érte bérleti díjat. </div><div><br /></div><div>A konyhában már kezdem magam otthonosan érezni, tele vagyok sikerélménnyel, csodálatos dolog az emberek arcán látni az élvezetet, amikor esznek. Erről mindig a Csokoládé film jut eszembe, amikor a nagymama születésnapjára összegyűl a tá</div><span></span><div>rsaság, és csokoládés csirkét esznek, a kamera lassítva mutatja az arcokat, ahogy szájukba veszik a falatot... mmmmmm</div><div><br /></div><div>Most, amikor a lányok jöttek utánam, felküzdötték magukat az emelkedőn, újra elöntött ez a csodás érzés.</div><div><br /></div><div><br /></div><span><img src="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2011/09/tC3A9linw.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5656591160715100786" style="margin-top: 0px;margin-right: auto;margin-bottom: 10px;margin-left: auto;text-align: center;cursor: pointer;width: 300px;height: 400px" /></span><div></div><div><br /></div><div><br /></div></div>rich