1.0TATÁR SZILVIhttps://tatarszilvi.cafeblog.huTatár Szilvihttps://tatarszilvi.cafeblog.hu/author/szlamaszilvi/<div><a href="http://4.bp.blogspot.com/-a10C9TWnNKQ/T3lYpb8f9YI/AAAAAAAAFD4/BmG1-lpVsrc/s1600/nordicw.jpg" style="clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="179" src="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2012/04/nordicw.jpg" width="320" /></a><br /><div style="text-align: justify"><br /><br /></div></div><div style="text-align: justify">Bolond hétvége volt, péntek reggeltől egész vasárnap délutánig.</div><div><div style="text-align: justify">Kezdődött azzal még régen, hogy jajdeszeretnék hivatalosan, igazoltan is nordic walking edző lenni, de ahhoz előképzettség kell, minimum egy OKJ-s sportoktató papír. Most indul a nordic walking instruktor továbbképzés a <a href="http://www.nowa.hu/hirek+aktualitasok-1/">Nowában</a>, de oda nem mehetek, most mi lesz.</div><div style="text-align: justify">Az edzőm, Zita erre elkezdett biztatni, meg lecseszni, hogy basszus már elintéztem mindent, mehetsz, te meg itthon ülsz, kösszépen... stb.</div><div style="text-align: justify">JÓ!</div><div style="text-align: justify">Péntek délelőtt fél 10-kor találkoztam Zitával Veresegyházon, telefonált még párat, és közölte, hogy 10-kor kezdődik a kurzus, szedjem a lábam, mert Zuglóba kell menni. A férjem is mondogatta, hogy menjek, menjek, ő nem akarja most egy évig azt hallgattni, hogy jajdekár, neki aztán ne sírjak, menjek és kész.</div><div style="text-align: justify">Akkor elkezdtem a gyerekeimnek üzeneteket hagyni, hogy kulcs van-e nálatok, mert nem leszek itthon, nem tudom, mikor jövök, ebédet csináljatok (volt még egy fagy. pizzánk, de van 80 tojás is, a többit a fantáziátokra bízom), majd jövök.</div><div style="text-align: justify">Hú, bele a mély vízbe, nem ér, bár már megszokhattam volna a férjem mellett, hogy minden másképp alakul, mint ahogy az ember nyugdíjas módon eltervezi és számít rá. Nálunk mindig minden másképp van, a gyerekek is szokják már, bár néha kicsit csalódottak, de végül is mindig örülnek, mert valami sokkal jobb következik, mint amit elképzeltek előre.</div><div style="text-align: justify">Első nap: 10-18 óráig ott voltam. Elmélet, gyakorlat, ebéd, elmélet, gyakorlat.</div><div style="text-align: justify">Mindenki bemutatkozott, a legkülönbözőbb helyekről és céllal érkeztek az emberek, volt sportoló, táncos, tesi tanár, túravezető, rehabilitációs központban dolgozó, gyógytornász.. meg én, aki a kistérségi szülői önbizalmat tuningolja :)</div><div style="text-align: justify">A gyakorlat abból állt, hogy az első órán megpróbáltuk elsajátítani a helyes technikát, járkáltunk a pályán föl-le, közben végig vigyorogtunk a 100 km/h-s szélben, mert azt mondta Anikó, a kurzusvezető, hogy a nordikosokat eleve hülyének nézik, ha mosolygunk is hozzá, akkor meg már tuti, hogy nem vagyunk normálisak, ne romboljuk le az emberek illúzióit. :-)</div><div style="text-align: justify">Az egészet videóra vették, amit aztán jól kielemeztünk. Ügyes voltam !</div><div style="text-align: justify">Délután már erőltetett menet óra volt, az nagyszerűen ment, a technika finomításával kellett mindent beleadva gyalogolni, elől ment a hegymászó, utána én tepertem, aztán jött a többi 14 versenyző. Gondoltam, ne hozzak már szégyent Zitára, nyomtam mint a süket, alig bírtam a hegymászóval lépést tartani, de nem hagytam magam. Este bezuhantam az ágyba.</div><div style="text-align: justify">Másnap további izgalmak, újabb trükkök, megtanultuk az interwall, piramis és egyéb edzésmódszereket, mikor kell erősíteni, gimnasztikázni, és további elméletek következtek.</div><div style="text-align: justify">Elégedetten távoztam a kurzusról, kaptam egy igazolást, hogy amint lesz sportoktató végzettségem, azonnal megkapom a tanúsítványt is. Utána következhet a tréner képzés, de azt majd jövőre tervezem.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Jól ki voltam merülve szombat estére, szellemileg és fizikailag egyaránt, de tudtam, hogy vár még rám egy feladat. Bohóságomban beneveztem a férjemet és magamat a Midicittára, 6,2  km. </div><div style="text-align: justify">Nem vagyok egy futó alkat, ő sem, mindketten még mindig ott tartunk, hogy próbáljuk megfejteni: mi a jó a futásban. Egyelőre nem jöttünk rá. Ő még kevésbé, én legalább szenvedek...</div><div style="text-align: justify">45 perc alatt futottam le a távot, kétszer vagy háromszor kellett belegyalogolni, de olyan tempóban gyalogolok már, hogy néhány futót így is lehagytam; ő 41:53 alatt (egyszer futópadozott!!), persze, neki könnyű, hosszú a lába, és egyébként is, mindigis jobb kondiban volt nálam, most már azért jól állok, állandó edzésben vagyok.</div><div style="text-align: justify">Eldöntöttük, hogy jövőre sem választunk hosszabb távot, akármilyen edzettek leszünk, ez a leghosszabb, ami még egy kicsit is izgat, arra gyúrunk, hogy ezt minél gyorsabban teljesítsük.<br /><br />A futásról még eszembe jutott valami később, most ideírom. Egy kedves ismerősöm provokálta ki belőlem, illetve az ő feltett kérdésére szedtem össze tulajdonképpen a gondolataimat:<br />A gyaloglásnál nincs ez a probléma, hogy nem élvezem. Azt feltétel nélkül imádom csinálni. A futással az a baj, hogy az ember minden mellett elrohan, nincs ideje körülnézni. Ugyanazon a távon futni nap mint nap meg kifejezetten unalmas. A szigetkörösökkel sem tudok azonosulni, de ha már futnom kéne Budapesten, akkor már inkább a sziget, mint a belvárosi utcák.<br />A gyaloglás az erdőben történik, ahol szarvasok, őzek, vaddisznók, nyomok, vérnyomok, virágok, gombák, Veresen még muflon is!!! szembejön, kivillan, csodálatba ejt.<br />És a lányoknak is fontos - úgy érzem - az, hogy kibeszéljék magukat, nagyon jó látni őket, ahogy egymásra találnak, és előjönnek az újabb témák: gyerek, férj, jól megyek?, nekem is fáj, te hogy főzöd... stb.<br />A futásban az egyetlen élvezet számomra, hogy amikor vége, visszanézek és látom a megtett utat. Jó abbahagyni, na, s ztán elégedetten ülök a karosszékbe. Elvileg ugye van egy adrenalinlöket, ami felszabadul mindenkinél máskor és máshol, de ezt eddig csak egyszer éreztem, amikor most a Midicittán futottam, a tömeg sodort, voltak céljaim 6 km-en (babakocsis kismama nehogymár gyorsabb legyen... ), csodás volt a rengeteg ember közt lenni, pedig tömegiszonyom is van, nem tudok nagyáruházban vásárolni például, két perc múlva legszívesebben borítgatnám a polcokat.<br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ifEAFC8rarY/T3lXr5fjR6I/AAAAAAAAFDw/ouP6o9duUtA/s1600/ppic_27_Telekom_Midicitta_345.jpg" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em"><img border="0" height="213" src="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2012/04/ppic_27_Telekom_Midicitta_345.jpg" width="320" /></a><br />És _ezért_ vagyok képes most eljárni futni, hogy újra átélhessem ezt a közösségi élményt, és indulhassak a következőn, a Coca Cola női futógálán.<br />Szer nélkül betépni!<br /><br /><div style="text-align: -webkit-auto"><span style="color: #222222;font-family: arial, sans-serif;font-size: x-small"><br /></span></div></div><div style="text-align: justify"><br /></div></div>rich