1.0TATÁR SZILVIhttps://tatarszilvi.cafeblog.huTatár Szilvihttps://tatarszilvi.cafeblog.hu/author/szlamaszilvi/<table cellpadding="0" cellspacing="0" style="float: left;text-align: left"><tbody><tr><td style="text-align: center"><a href="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2015/11/anatomytrains.png" style="clear: left;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" height="301" src="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2015/11/anatomytrains-300x283.png" style="cursor: move" width="320" /></a></td></tr><tr><td style="text-align: center">Anatomy trains</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify">Az a típusú ember vagyok, aki nagyon sok mindent szeretne csinálni, és azokat mind lehetőleg <i>egyszerre</i>. Szeretek beleugrani a dolgokba, nem foglalkozom sokat az előzményekkel és az esetleges mellékhatásokkal vagy következményekkel.</div><div style="text-align: justify">Amit csinálok, azt 100%-ig csinálom, persze vannak utálom-dolgok, amiket muszájból kell, és azokat nem csinálom olyan jól, csak megcsinálom.</div><div style="text-align: justify">Általában harminc-sok/negyvenes éveikben járó nőkre jellemző, hogy elkezdenek önmegvalósítási rohamban kitörni, én sem vagyok kivétel. Erre a korra ülepszik le egy csomó minden az emberben, megérik dolgokra, szerintem egyetemre is ilyenkor kéne elkezdeni járni, nem akkor, amikor az embernek még fogalma sincs róla, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz... </div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Jó, persze, nem kell velem vitatkozni, tudom, hogy mi a rendszer, mikor mit kell , és azoknak a nagyon szerencsések, akik maguktól vagy a szüleik nyomására már igen fiatal korukban orientálódnak, hagyni kell a minél hamarabbi kibontakozást, meg ugye egy orvosit sem szokás negyven éves fejjel elkezdeni.</div><div style="text-align: justify">Én most kezdem érezni, hogy néhány éve elindultam egy olyan úton, amit sajátomnak érzek, amit igazán élvezek, és amivel az emberiség jobbá tételéhez és a világbékéhez hozzá tudok járulni. </div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Most jövök a Dinamikus manuálterápia képzésről, a Holisztikus Medicina Alapítvány szervezte, ez egy manuálterápiás nagyképzés része, de önálló életre kelt, így szabadon bárki elvégezheti. Persze némi előképzettség nem árt, hiszen a tanfolyam 2x5 napja alatt napi 8 órában orvosi latinul beszélnek. Csak.</div><div style="text-align: justify">Azt hiszem, ez volt az év legfárasztóbb hete, egész nap zsongott a fejem a rectus capitis posterior major meg a spina iliaca anterior superior kifejezésektől, de belejöttem, én győztem ! :)</div><div style="text-align: justify">A húsz fős társaságból hatan nem voltunk gyógytornászok, volt három masszőr srác, egy tai chi-s, meg ketten Almásy Csillától kerültünk oda. Nagy mázlink van, hogy Csilla ilyen alaposan és odaadóan szánkba rágta az izmokat meg az izomműködést, egyáltalán nem lógtunk ki a csapatból.</div><div style="text-align: justify">Megtanultunk teszteket csinálni, volt tartásvizsgálat, tartáshibák elemzése, fascialazítás, triggerpont-kezelés és kiiktatás.</div><div style="text-align: justify">Először akkor estem transzba, mikor ott turkáltam éppen valaki oldalában, és egyszercsak, hosszas előkészítés és felületes izmok alá bújkálás után megéreztem a <i>belső ferde hasizmát </i>az ujjam hegyével, ahogy a rostok más irányban futnak, mint a fölötte lévő külső ferde hasizmon. Elképesztő volt. A még nagyobb révülés akkor jött, amikor ennél sokkal mélyebbre értem, ilyen több helyen is volt, az egyik a nyakon lévő izmoknál (ez azért elég para elsőre :)), aztán a csípőhorpasznál. Ott éreztem, hogy jó helyen vagyok. Nekem itt van dolgom, elmélyülve a vendég szöveteiben, tudni, hogy amit tornán erősítünk, az milyen hatással van az egész testére, kézzel foghatóan megtapasztalni, milyen a rövidült és megnyúlt izom, milyen érzés, ha megmozdul, és bekapcsolnak sorban az izmai, milyen ha lokálisan fáj, milyen ha globálisan, kiiktatni, fellazítani azokat a pontokat és területeket, amelyek fájdalmat okoznak és/vagy gátolják a mozgását.</div><a href="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2015/11/felfelekutya.jpg" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em;text-align: justify"><img border="0" height="320" src="https://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2015/11/felfelekutya-270x300.jpg" width="287" /></a><br /><div style="text-align: justify">Nem szeretném hagyni nagyon ülepedni ezt a tudást, igyekszem minél többet gyakorolni (jelentkezőket emailben várok :)).</div><br /><div style="text-align: justify">Második nap után a kisebbik lányomat fektettem fel a konyhaasztalra. Mondom neki, hogy feküdjön hasra, a könyöke alá teszek egy párnát, és a kézfejét fektesse a fenekére.  Kérdezi, hogy mit csinálok. Mondom neki, hogy kikapcsolom a rombuszodat. Erre  elkezdett röhögni, mondja, hogy matekon most éppen trigonometriát tanulnak, és még nincs kész a házija, majd megmondja a tanárnak, hogy "csókolom, nem csináltam házit, mert az anyukám kikapcsolta a rombuszomat" .</div><div style="text-align: justify">Ilyen vidám velem a triggerpont-keresés :)</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><br />richhttps://tatarszilvi.cafeblog.hu/files/2015/11/anatomytrains-150x150.png150150