Azt már nagyon sok helyen olvashatjuk, láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy az edzés elengedhetetlen részei a bemelegítés és a nyújtás. A bemelegítés a merev, hideg izmaink mozgásba hozására való, hogy a komolyabb terhelés, a munka során jól teljesítsenek, és ne sérüljenek. Ideje legyen 5-10 perc akkor is, ha csak futni indulunk. A nyújtással ezeknek az igénybevett izmoknak kell visszanyerniük eredeti hosszukat, sőt a megfelelő regenerálódáshoz is hozzásegítjük őket. A jó nyújtás hossza nem lehet kevesebb 10 percnél. Több módja létezik; a statikus nyújtás – amit a legtöbb sportoló végez edzés után – is legyen elég alapos.
Mit tehetünk még?
Minden sportághoz elengedhetetlen az úgynevezett CORE-izmok erősítése, és a proprioceptív tréning (ez nem egy káromkodás, jelentése később kiderül). Mindezek nélkül nem állunk biztosan a lábunkon, nem tudjuk megfelelően kontrollálni és tudatosan használni az izmainkat.
A Core-izmaink (vagyis a törzsizomzat) testünk központi tartóoszlopai, edzettek, erősek, okosak és jól karbantartottak kell, hogy legyenek. Nemcsak esztétikai szempontból fontos ez (szép tartás, kockahas :)), de egészségügyileg még inkább, hogy sérülésmentesen sportoljunk, 40-60-90 évesen is frissen és fitten keljünk ki reggel az ágyból és egy csomó járulékos betegségtől távol tartsuk magunkat (például csontritkulás, ízületi megbetegedések).
A propriocepció ízületi helyzetérzékelést jelent, az ízületek stabilitásában és védelmében van fontos szerepe. Ezt a stabilitást az egyensúlyi helyzetekben végzett erősítő, koordinációs, egyensúlygyakorlatokkal tudjuk fejleszteni. A lényeg, hogy izmaink megtanulják, mikor kell bekapcsolni, mikor mi a feladatuk. A legtöbb sportsérülés ehhez kapcsolódik: egy félrelépéskor kificamodott boka, hirtelen mozdulatok miatti esés, rándulás stb.
Lássuk csak a tri izmokat!
Úszás
Gyorsúszás közben megfeszítjük a combot és a farizmokat, ezek állandóan dolgoznak. Enyhén homorítunk, tehát a felületes és mély hátizmok, a has izmai is igénybe vannak véve. A karmunka miatt vállizmok feszülnek és nyúlnak, ezekkel közvetlen összeköttetésben a mellizmok is. A technika helyes kivitelezésével a bicepsznek és a tricepsznek is erősnek kell lenni.
A mellúszásban az összes felsorolton kívül a csípő izmai és a térd kapnak még nagyobb szerepet.
Ezek fényében figyelni kell a következőkre
- a mellizmok nyújtására (megrövidülésük eredménye a rossz testtartás, a vállizmok, vállöv nem megfelelő működése, a homorítás korlátozottsága;
- a csípőhorpasz, körteképű izom, farizom és a láb izmainak (combfeszítő, térdhajlító /hamstring/, vádli) nagyon alapos megnyújtására;
- bicepsz és tricepsz erősítésére.
Kerékpár
Itt nincs sok variáció, felülünk a bringára és tekerünk. A térdünk számára ez egy kímélő, sőt, regeneráló hatású mozgás, hiszen az ízületi folyadék termelésével, és az egyenletes és egy síkban történő térdhajlítás-nyújtással folyamatosan olajozzuk és eddzük a térd körüli területet.
Az ilyenkor “dolgozó” izmok: farizmok, comb- és csípőizmok, vádli és a csípőhorpasz izom.
Van egy úgynevezett „bringás” vagy „focista” izom, a combfeszítő egyik izma, hivatalos nevén belső vaskosizom. Aki nagyon sokat teker vagy sokat rúgja a labdát, annak ez nagyon fejlett. Úgy tudjuk magunkon legjobban felfedezni, ha kifordítjuk a lábfejünket és nyújtva előreemeljük a lábunkat. Jó esetben a térdkalács fölött a comb belső felén megjelenik egy dudor. Na az az.
Külön figyelmet érdemel a háti görbület miatti kompenzálás (homorítás, hátizmok erősítése), és a fej folyamatos hátrabillenése következtében kialakuló nyaki fájdalmak. Gerinctréninggel és tartásjavítással enyhíthetjük ezt a problémát is.
Futás
Ez az a mozgásforma, amit a legtöbben és leggyakrabban végzünk. Hajlamosak vagyunk elsumákolni a bemelegítést, azt gondoljuk, hogy az első két kör/km pont elég lesz… ez részben igaz is. Részben!
Ha a kerékpár után közvetlenül futunk, és megfelelően felpörgettük a bringa utolsó km-én a lábunkat, a combizmok is könnyebben fognak engedelmeskedni, és nem lesznek ólomlábaink a futás elején.
Helyes futótechnikával nagyon sok izomcsoportot megdolgoztatunk, nemcsak a láb izmait, de a felsőtestet és a karokat is, törekedjünk tehát arra, hogy ne „lopakodjunk” a pályán, hanem inkább szedjük a lábunkat, így a karmunka is sokat hozzá tud tenni, jobban dolgozik a vádli is és a core-izmok. Sokan nem gondolják, hogy a futásban milyen nagy szerepet játszik a hasizmok és a hátizmok ereje. Rövidtávon talán fel sem tűnik, de hosszútávfutó ismerőseim kivétel nélkül arról számolnak be, hogy hosszabb távon (mondjuk maratonon) megérzik a gerinctréning jótékony hatását.
Most jön a lényeg!
Ha megfelelő alappal indulunk, rendszeresen bemelegítünk és nyújtunk is, valamint a sportági edzések mellett képesek vagyunk még erősítő edzés(eke)t bevállalni – core-tréning, gerinctréning, jóga -, jó eséllyel a triatlonban is többre megyünk.
A fenti cikk megjelent a http://triatlonnoi.hu oldalon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: