TATÁR SZILVI

Anatomy trains Az a típusú ember vagyok, aki nagyon sok mindent szeretne csinálni, és azokat mind lehetőleg egyszerre. Szeretek beleugrani a dolgokba, nem foglalkozom sokat az előzményekkel és az esetleges mellékhatásokkal vagy következményekkel. Amit csinálok, azt 100%-ig csinálom, persze vannak utálom-dolgok, amiket muszájból kell, és azokat nem csinálom olyan jól, csak megcsinálom. Általában harminc-sok/negyvenes éveikben… Tovább »

Én egy WANNABE FUTÓ vagyok. Vágyom rá, hogy futó legyek, De nem vagyok. Futok, és mégse. Nem küzdök érte, hogy gyorsabb legyek, nem követek semmilyen edzéstervet, nincs bennem tudatosság, versenyszellem, vágy a jobb és jobb teljesítmény elérésére. Nem szeretnék 1:45-ös félmaratont, nem akarok maratont, nem akarok senkit leelőzni. Egy dologra vágyom csupán, hogy amikor abbahagyom,… Tovább »

Őszintén szólva nem régóta foglalkozom tudatosan az önkénteskedéssel, viszont nagyon intenzíven sem csinálom. Ami belefér a világképembe, életembe, időmbe, azt viszont szívvel-lélekkel teszem.Egyre többször kapom magam azon, hogy más embereknek akarom az életet megkönnyíteni, régebben is sokat segítettem, beszélgetéssel, apróságokkal, ez bizonyos, csak nem tudatosan műveltem, inkább csak a neveltetés, az ösztön munkált bennem.Most viszont… Tovább »

Már tavaly ezen pörögtem, hogyha 40 leszek, akkor miket fogok majd csinálni. Azon kívül, hogy szerveztem egy nagy bulit, ahol (öröm)ittasan énekeltem és flamencot táncoltam, nem pont úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem. Előző bejegyzésemben részleteztem sok mindent, itt már nem tenném. Szóval erre a versenyre nagyon akartam menni. Nagyonnagyon Ez pedig a Balatonman Kenese 40.5 .,… Tovább »

Az idén Fadd előtt és Faddon is bringázás meg főleg futás (muhaha) közben sok mindenre rájöttem ám. Például arra, hogy az úszás jól megy, ha csinálom. Úszni menő. Meg arra, hogy nem tudok futni, viszont szeretek bringázni. Meg arra, hogy mindent újra kell kezdenem. Ja, nem arra még nem gondoltam, arra most gondolok. De a… Tovább »

Még tartozom az emberiségnek egy beszámolóval, de főleg magamnak, hogy évek múlva, amikor már rutinos és menő triatlonista leszek, jót röhöghessek 39 éves csitri önmagamon. Akkor következzen: That’s one small step for a mankind, a giant leap for me. Helyszín: XXX. jubilieumi SporTolna Triatlon Fesztivál, Fadd-Dombori. Elkezdték már pedzegetni októberben az egyesületben, hogy majd jön… Tovább »

Azt mondják, az első félmaraton is ugyanúgy megmarad az emberben, mint az első maraton. Nekem biztosan, annyi minden miatt vágtam neki, hogy biztosan emlékezni fogok rá. Minden 2010 őszén kezdődött, amikor először elmentem Zitával a veresegyházi erdőbe nordic walkingozni. (Örök hálám neki! :)) Gyakorlatilag azóta gyalogolok rendszeresen, két év kellett, mire a futás külön sportként is megjelent… Tovább »

Tavaly már kóstolgattam a triatlont a Velencei-tónál, de ez egy olyan műkedvelő rendezvény, viszont kellemes és kezdésnek nagyszerű. Ha komolyan veszi az ember, futja a túraútvonalat, és még arra is figyel, hogy gyorsan depózzon, akkor nagyon jó edzés. Bánk Terepfesztivál: A rajtcsomag igen komoly volt, volt benne zokni, úszósapka, óriáspóló. A rajtszámokat felszereltük a bringákra és… Tovább »

Az egész úgy kezdődött, hogy nézegettem a futanet.hu-t, valamire nevezni kéne. Úgy szeretem ezeket az eseményeket, igen, még az idegesítő zenét is meg az idegesítő hangosbeszélő embert is… Megláttam, hogy augusztus közepén Velencei-tavi túra triatlon lesz, ez szuper, csakhogy egyrészt nincs biciklim, másrészt nem szeretek biciklizni, mert halálfélelmem van rajta… legalábbis így volt ez, mikor… Tovább »

Eszter, Zoli, Anna, én  Egyik kedvenc kabaréjelenetem címét adtam a posztnak is, hasonlóan kerültük el egymást eddig a sevillanas és én. A következő mondat például rólunk is szólhatna:  “Éppen nem gyakoroltam az egyik teremben, amikor szerényen nyílt az ajtó, és nem lépett be rajta Bartók Béla.” Az oly sokáig tervezgetett krakkói kirándulások is ilyenek voltak, minden… Tovább »