TATÁR SZILVI

Azt mondják, az első félmaraton is ugyanúgy megmarad az emberben, mint az első maraton. Nekem biztosan, annyi minden miatt vágtam neki, hogy biztosan emlékezni fogok rá. Minden 2010 őszén kezdődött, amikor először elmentem Zitával a veresegyházi erdőbe nordic walkingozni. (Örök hálám neki! :)) Gyakorlatilag azóta gyalogolok rendszeresen, két év kellett, mire a futás külön sportként is megjelent… Tovább »

Hajrá AFE Egyre több visszajelzést kapok barátoktól, ismerősöktől, hogy a bejegyzéseim hatására kezdtek el mozogni. Valami motiváló erőt azért biztosan sugárzok, nem is, ez JEDI erő! Nem vagyok ezzel egyedül, sokan képesek vagyunk rá. Nem is kell hozzá semmi más, csak a saját motivációnk, a lelkesedésünk és a közlésvágyunk (-kényszerünk :)).  Az embereknek emberközeli példaképek (motivátorok)… Tovább »

Tavaly már kóstolgattam a triatlont a Velencei-tónál, de ez egy olyan műkedvelő rendezvény, viszont kellemes és kezdésnek nagyszerű. Ha komolyan veszi az ember, futja a túraútvonalat, és még arra is figyel, hogy gyorsan depózzon, akkor nagyon jó edzés. Bánk Terepfesztivál: A rajtcsomag igen komoly volt, volt benne zokni, úszósapka, óriáspóló. A rajtszámokat felszereltük a bringákra és… Tovább »

Az egész úgy kezdődött, hogy nézegettem a futanet.hu-t, valamire nevezni kéne. Úgy szeretem ezeket az eseményeket, igen, még az idegesítő zenét is meg az idegesítő hangosbeszélő embert is… Megláttam, hogy augusztus közepén Velencei-tavi túra triatlon lesz, ez szuper, csakhogy egyrészt nincs biciklim, másrészt nem szeretek biciklizni, mert halálfélelmem van rajta… legalábbis így volt ez, mikor… Tovább »

Az elmúlt több, mint két hét azzal telt, hogy a gyerekeimet ápoltam. Hol egyiket, hol másikat, hol mindhármat. Teljesen kikészülök ettől a feladattól, és nem azért, mert képtelen vagyok megtenni, amit kérnek, hanem mert huzamosabb ideig nem a magam ura lenni, na, azt már nem akarom. Tudom, hogy ez önzőnek tűnik, de… A 8 év… Tovább »

Most nem Fehér Klára könyvének elemzésére kerül sor, de valami tragikus vagy inkább tragikomikus helyzetről mesélek, amibe belecsöppentem, ahogyan városiból falusivá lettem. Egy barátnőm nagyon találóan fogalmazta meg a dolgot: senki nem lehet elég konzervatív ahhoz, hogy az  valamely közösségnek ne lenne modern. Alapvetően konzervatív családmodell, amit én helyesnek tartok, persze annál sokkal liberálisabb, mint… Tovább »

Before – After … ha szeretnék sok időt a külsőmmel tölteni, ha szeretném, hogy hullámos hajam legyen, ha szeretnék modell lenni, ha szeretnék… másmilyen lenni, mint amilyen vagyok. Zsófi jól leírta, mi történt. Harmincadik születésnapomra szerettem volna egy kozmetikust kérni magamtól, de elmaradt. Évek múlva kitaláltam, hogy de jó lenne egy olyan fotósorozat, amiben ki… Tovább »

Akárhogy bonyolítom az életem, mindig oda lyukadok ki, hogy egyszerűsíteni kell.  A férjem is azt tanulta programozás órán, hogy egyszerűsíteni kell. Ő pasi, neki könnyebben megy, én gyerekkoromból hoztam némi aggodalmaskodást és “elindulok egy órával hamarabb, biztos ami biztos”- neveltetést, de úgy érzem, nemsokára túl vagyok rajtam. Az ahogy esik úgy puffan életmód igazán a… Tovább »

Eszter, Zoli, Anna, én  Egyik kedvenc kabaréjelenetem címét adtam a posztnak is, hasonlóan kerültük el egymást eddig a sevillanas és én. A következő mondat például rólunk is szólhatna:  “Éppen nem gyakoroltam az egyik teremben, amikor szerényen nyílt az ajtó, és nem lépett be rajta Bartók Béla.” Az oly sokáig tervezgetett krakkói kirándulások is ilyenek voltak, minden… Tovább »

“Smaragdzöld mezőn szétterül aranyszíne a napnak, pipacsok vörös bársonya áldoz a pillanatnak. Szél lebben, fennen gólya száll tenger hullámú égen. Nyárfák sudárja út tövén táncol a kósza szélben. Lebeg a lég, remegve lép, hullámát szerte szórja. Tükrén mereng a nagy világ, – valóság másolója. A róna mása visszanéz, tótágast áll a réten: Az van itt… Tovább »